Nyolc ország fő dzsipeinek leltárát a második világháború alatt, amelyek közül a Willys gyártása elérte a 600 000 darabot

A második világháború idején alapvetően minden autóiparral rendelkező ország nagyszámú katonai járművet gyártott hadseregének, és különösen fontosak voltak a legsokoldalúbb katonai terepjárók.

Az ilyen járművek nem csak a tisztek szállítására és parancsnokságára használhatók, hanem alkalmasak lehetnek olyan feladatokra is, mint a helyszíni mentő, a harctéri felderítés, a könnyűtüzérség vontatása és a tűztámogatás.

Ebben a cikkben tehát nyolc ország fő dzsipmodelljeit vesszük sorra a második világháború idején.

I.Németország: Volkswagen Type 82 Kubelwagen

A második világháború idején a német hadsereg sokféle dzsip modellel volt felszerelve, ahogy azt korábbi cikkeimben is említettem. Ami azonban a második világháború alatt legszélesebb körben használt modellt illeti, az a Volkswagen Type 82 terepjáró volt. Szép, szögletes megjelenése miatt a német katonák "Kubelwagen" becenevet kaptak.

A Volkswagen Type 82 Kubelwagen az 1930-as években jelent meg. A polgári Volkswagen "Beetle" kompakt autóból származtatták, de katonai járműként a Volkswagen Type 82 jobb volt a motorteljesítmény, a lóerő és a terepjáró -mobilitás tekintetében.

A második világháború idején a Volkswagen Type 82 dzsip szinte minden fronton látható volt, legyen szó Afrikában, a nyugati fronton vagy a keleti fronton. A német hadseregben a német tisztek személyszállító járműveként és a katonák harci járműveként is szolgált.

A tiszti változat vászontetővel volt felszerelve, hogy megvédje az esőt vagy a homokos időjárást, míg a legtöbb katonás harci változat nyitott-felső szerkezettel rendelkezett, amelyre általában egy MG34 7.92mm-es általános-géppuskát szereltek fel a harchoz. A második világháború idején a Volkswagen Type 82 Kubelwagent a német tisztek és katonák nagyon szerették, és elfogása után a szövetséges erők is kedvelték.

II. Egyesült Államok: Willys MB Jeep

A második világháború alatt az Egyesült Államok jelentős autó{0}}gyártó ország volt. Nemcsak a polgári használatban volt nagyszámú gépkocsi, de a katonaság harcjárművei is még nagyobb tömegűek, alapvetően teljes gépesítést valósítottak meg. Abban az időben az amerikai hadsereg Willys MB sorozatú katonai terepjárókkal volt felszerelve.

Ezt a modellt az 1930-as években kezdték el fejleszteni, kezdetben Willys MA, majd később Willys MB néven. Az 1940-es évek elején kezdték felszerelni az Egyesült Államok hadseregével, haditengerészetével és tengerészgyalogságával.

Az egyszerű felépítésű, alacsony költségű és robusztus tartósságú Willys MB dzsipet a második világháború idején nagyon szerette az amerikai hadsereg. Hatalmas gyártási volumen is volt, körülbelül 600 000 példányt gyártottak a háború alatt, nem számítva a Ford által gyártott későbbi GPW sorozatokat.

A Willys MB dzsip akkoriban az amerikai hadsereg és a szövetséges erők körében is nagy népszerűségnek örvendett. Alkalmasnak bizonyult a harctéren különféle feladatok ellátására, mint például könnyűtüzérség vontatása, sebesültek szállítása, tűztámogatás, harctéri felderítés, tisztek és katonák járműve. Röviden: sokféle felhasználási terület volt. A háború után a Willys dzsipet más országok is átvették, és akkoriban sok polgári terepjárót fejlesztettek ki az MB alapján. Elmondható, hogy a Willyst a modern SUV-ok ősének is tekintik.

III. Szovjetunió: GAZ-67 Jeep

Bár a Szovjetunió autóipara nem volt olyan kiforrott, mint Németországé vagy az Egyesült Államoké a második világháború idején, a szovjet hadseregnek még mindig volt elég sok hazai gyártású katonai járműve. A szovjet hadsereg leggyakrabban használt dzsipje a második világháború idején a GAZ-67 volt, amelyet a szovjet csapatok "GAZ-67 többcélú járműként" is emlegettek.

Ezt a modellt az 1940-es évek elején fejlesztették ki, továbbfejlesztve az előző GAZ-64-hez képest. Elődjéhez képest szélesebb volt a karosszériája és erősebb volt a terepjáró képessége.

Bevezetése után a GAZ-67 dzsip elkezdte felváltani az alulteljesítő GAZ-64-et. Hamarosan a Vörös Hadsereg támaszpontjává vált, a második világháború alatt összesen kevesebb mint 100 000 darabot gyártott.

A második világháború hadszínterein ugyanazt a szerepet töltötte be, mint az amerikai Willys, például tisztek és katonák szállítására, tűztámogatásra, felderítés végrehajtására és könnyű tüzérség vontatására használták. Sőt, a GAZ-67 tiszti szállító változata is puha tetővel volt felszerelve.

IV. Egyesült Királyság: Humber személyzeti szállító

Bár a brit hadsereg harci egységei a második világháború alatt továbbra is használták a Bren Gun Carriert, ez egy lánctalpas jármű volt, nem pedig dzsip. Akkoriban Nagy-Britannia saját katonai terepjárókat is gyártott, például a Humber Personnel Carriert.

Ezt a modellt az 1940-es évek elején a brit hadsereg is felszerelte, és két változatban érkezett: pickup változatban és teljesen zárt tetős változatban. A pickup változat főként lőszer, lőfegyver vagy katonai kellékek szállítására szolgált, míg a másik tetős változat sokoldalúbb volt, például tisztek és katonák szállítására, helyszíni mentőszolgálatra vagy helyszíni karbantartásra.

A jármű 4x4-es terepjáró-képességgel is rendelkezik, „Super Sniper” könnyű alvázzal és 85 lóerős motorral rendelkezik. Mobilitása az amerikai hadsereg dzsipjeihez hasonlítható. Emellett nagyobb karosszéria és nagyobb teherbírású, a pickup változat 400 kilogramm rakomány szállítására képes.

Bár a brit hadsereg Humber személyszállító szállítóinak száma jóval kevesebb volt, mint a német és az amerikai hadsereg dzsipjei, a második világháború alatt mégis jelentős mértékben hozzájárultak a brit erőkhöz.

V. Japán: 95-ös típusú könnyű személyautó

Bár a japán hadsereg a második világháború idején erősen felszerelte a tiszteket és a felderítőket oldalkocsis motorkerékpárokkal, ez nem jelentette azt, hogy soha nem volt dzsipjük. A csendes-óceáni színházban állomásozó japán csapatokat és a Mandzsukuóban állomásozó Kwantung hadsereget dzsipekkel szerelték fel, konkrétan a hazai gyártású 95-ös típusú könnyű személygépkocsival.

Ez a modell az 1930-as években jelent meg. Japán első négykerekű-meghajtású katonai dzsipjeként a világ legkorábbi négykerekű--terepjárói közé tartozott.

A japán hadsereg Type 95 dzsipje azonban egészen egyedülálló volt. Rövid és kicsi teste volt, és a hátsó sorban csak egy ember fér el. Vagyis a járműben a sofőrrel együtt csak három ember szállítható, ami egészen más, mint más országok katonai terepjárói.

A második világháború alatt az ilyen típusú dzsipeket ritkán szerelték fel japán harci műveletekre. Legtöbbjüket a helyszíni tiszteknek osztották ki használatra, egy összecsukható vászontetővel. Kis számban felderítésre és üzenetküldésre használtak a csendes-óceáni hadszíntéren. A Willyshez és a Volkswagen Kübelwagenhez képest a japán Type 95 viszonylag gyengén szerepelt.

VI. Olaszország: Fiat Model 508

A második világháború idején az olasz hadsereget is számos hazai gyártású katonai járművel szerelték fel, az általánosan használt terepjáró modell pedig a Fiat 508 volt. Ez a modell az 1930-as évek végén jelent meg, és a második világháború végéig az olasz hadseregben szolgált.

A Fiat 508 terepjárót Fiat 108C négyhengeres benzinmotorral, 32 lóerős maximális teljesítménnyel, és négyfokozatú kézi sebességváltóval szerelték fel.

A második világháború idején ezeknek a járműveknek a többségét olasz tisztek számára is felszerelték személyszállító járműként, és csak kis részét osztották ki katonáknak harci vagy felderítési célokra.

VII. Kanada: Ford 81Y könnyű jármű

Bár a kanadai hadsereg viszonylag kis létszámú katonával vett részt a második világháborúban, fegyverzetük és felszerelésük meglehetősen jó volt, és a csapatok többsége elérte a gépesítést. Az akkori dzsip modell a Ford 81Y könnyűjármű volt.

Ahogy a „Ford” név is sugallja, ezt a modellt nem Kanada fejlesztette ki önállóan. Ehelyett Kanadában gyártották az amerikai Ford Motor Company által biztosított technológiával.

A járművet egy 85 lóerős V8-as motorral szerelték fel, amelyet az 1930-as évek végén véglegesítettek, majd később a kanadai hadseregben szolgált, a második világháborúban pedig kevesen vettek részt kanadai csapatok mellett.

A kanadai Ford 81Y dzsipet kizárólag a hadseregben használták személyszállító járműként, és nem szállíthattak árut, és nem lehetett felszerelni harci fegyverekkel. Három sor összekapcsolt üléssel rendelkezett, összesen 8 személy elszállásolására a vezetővel együtt, és akkoriban csak tiszti használatra volt felszerelve.

VIII. Franciaország: Laffly V15T több-célú jármű

Franciaországnak a második világháború alatt saját katonai terepjárója is volt, amely szintén több{0}}célú volt – a Laffly V15T több{2}célú jármű, amelyet az 1930-as évek végén készítettek el.

Ezt a modellt széles körben használták a francia hadseregben, például páncéltörő fegyverek vontatása-, katonák szállítása, tisztek kiosztása használat és parancsnokság céljából stb.

Ennek a járműnek a kialakítása egészen egyedi volt a hagyományos dzsipekhez képest. Elülső része nagyon hosszú volt, nagy orrra emlékeztetett, és két kis kerék volt az elején, amelyek segíthetik az árkok átkelését vagy az összetett terepen való áthaladást.

Sajnos Franciaország gyors veresége miatt a Laffly V15T dzsip nem tudta betölteni szerepét a francia hadseregben.

A fentiek nyolc ország fő katonai dzsip modelljei a második világháború alatt. Ha a cikkben hibák vagy hiányosságok vannak, őszintén reméljük, hogy rámutathat a javításra. További kapcsolódó tartalmakért ne felejtsen el minket követni, és a következő számban folyamatosan frissítjük.